A Bert Hellinger által ismertté vált szisztematikus családterápia, közismertebb nevén a családfelállítás fényt deríthet rá, hogy bajaink és nehézségeink valóban a saját sorsunk részét képezik, vagy mintegy “átvettük” őket valamelyik családtagunktól, akár tudtunk annak létezéséről, akár nem.

Hellinger szerint az ember életét nem lehet a saját születésétől a napjainkig eltelt idő eseményeiből megérteni. Úgy tűnik, mintha a kibővített családban egy közös, teljesen tudattalan csoport-lelkiismeret működne, méghozzá szigorú törvények szerint. Így, ha egy családtagnak nehéz sors jutott, valaki, aki egy-két generációval később született, mintha tudattalan fogadalmat tenne: “Inkább én viszem ezt a nehéz sorsot, mint te.”
Ez a fogadalom kényszerítő erővel irányítja azután az egyén sorsát. Ha viszont napvilágra kerül, lehetőség van rá, hogy feloldja magát alóla, és a saját életét élje, elfogadva és kihasználva az összes lehetőséget, amit csak kapott.

“A családfelállítás révén gyakran a lehető legrövidebb idő alatt kimutatható a problémák személyes és családi háttere, ami más eljárásokkal csak lényegesen később vagy körülményesebben tárható fel. A tünetek és betegségek ugyanis szinte mindig a lélek mélyéről érkező segélykiáltásként értendők, és megnyitják előttünk a lehetőséget, hogy egy elnyomott múltbéli élményt szeretettel beépítsünk az életünkbe.” (Thomas Schäfer )